A legfontosabb, hogy a diák beszéljen, nem a tanár.

Persze ez nem mindig lehetséges. A lényeg, hogy amint a tanár megfelelő módon modellezte a kívánt nyelvtant, valamint adott egy kezdő löketet, utána a te érdeked hogy minél többet beszélj, mert csak így fogsz fejlődni.

Tehát azért ne legyél mérges a tanárodra mert látszólag „lazsál” és szeretné hogy te beszélj. (persze csak ha emiatt nem beszél annyit amennyit szeretnéd) Igenis óvakodni kell attól a nyelvtanártól, aki az egész órán át magyaráz, és úgy távozol az óráról hogy nem is gyakoroltál, így nem is tudod rendesen használni amit elméletben magyarázott egész órán keresztül.

Az óra félépítésénél is meg kell hogy mutatkozzon ez. Nagyon fontos, hogy minden nyelvóra végén legyen egy úgynevezett produktív rész, ami lehet szerepjáték, véleménykifejtés, stb. Bármi, ami arra kényszerít hogy a tanultakat egy valódi beszélgetésben használd. Nem lehet egy órának úgy vége hogy a tanár magyaráz valami nyelvtant és elküldi a diákot isten hírével.

Miért van ez? Az a lényeg hogy a modern nyelvtudósok megfejtették, hogy a nyelv egy speciális tudás, és nem lehet magyarázattal „beleönteni” valakinek a fejébe. A tudatalattiban rögzül, és hogy ez megtörténjen, a tanultakat alkalmazni kell egy valódi beszélgetésben a célnyelven. Én találkoztam már olyannal aki 10 éve angolt tanul és nem tud megszólalni mert sajnos a tanára nem csinált más az együtt töltött órák alatt, mint nyelvtant magyarázott.

Mi kell ahhoz hogy valakinek legyen kedve beszélni? Először is oldott hangulat, humor, és olyan témák amik az adott diákok kifejezetten érdeklik. Ezek biztosítása is az angol tanár dolga. Alkalmazkodnia kell a diákjához, mert egy embernek csak arról van kedve beszélni ami érdekli. Persze nem lehet minden terhet a tanárra rakni. Egy olyan diák akit semmi nem érdekel és nincs kedve beszélgetni semmiről sajnos lehet hogy nem a legmegfelelőbb alany a nyelvtanulásra, mivel az egész folyamatnak sajnos az alapja a csevegés és a nyelv valós használata.