Érdekes kérdés hogy miért olyan nehéz a Magyaroknak elsajátítani az angol hanglejtést.

Talán, sőt biztos vagyok benne, hogy a legtöbben nem vagyunk tisztában a saját anyanyelvünk hanglejtési szabályaival, tehát térjünk ki ezekre. A magyarban kizárólag 3 hanglejtési mintát használunk.

Az első kettőben föntről lefele megyünk, azzal a különbséggel hogy az egyikben van egy kis bucka a legelején. Tehát a legelején kicsit felmegy és utána ugyanúgy lemegy simán fentről lefele. Tehát ahol nincs bucka az is egyszerűen magas hanglejtés felől megy alacsonyra.

A harmadik hanglejtési minta az csak egy nagyon nagyon kis részhalmaza a mondatoknak a magyarba, tehát egy nagyon szűk kivétel. Ezek a megerősítő kérdések, tehát pl.: „Elmentél moziba végül is?”.

A fentiek alapján tehát elmondhatjuk hogy összességében a magyar nyelvnek a fő tendenciája az hogy MINDEN egyes mondatot úgy mondunk hogy felülről lefele megyünk. Illetve a nyelvészek szerint nem is a mondatokban kell gondolkodni hanem ezek nagyobb egységek, és több mondatot egyszerre kell nézni. Tehát egy hosszabb mondanivaló esetében lefele megyünk de nagyon lassan, majdnem mintha laposan beszélnénk.

Na most miért baj az hogy egy ilyen nyelvet beszélünk és ez van belénk rögzülve? Hát azért mert az angol ennek az ELLENTÉTE! Egyszerűen a belénk rögzült ösztön szerűen használt intonációt le kell küzdenünk, az ösztöneink ellen kell mennünk, ami nagyon nehéz.

Miért az ellentéte az angolban? Tehát a magyar nyelv amikor beszélünk egy lapos hatást kelt mivel úgy beszélünk hogy folyamatosan lassan ereszkedünk. Ezzel szemben az angolban folyamatosan föl le kell mennünk, gyakran meg kell törnünk a mondanivalónkat azzal hogy felvisszük az intonációt. Az angolban nagyon sok funkciót tölt be a felvitt intonáció. Csak néhány példa: az udvariasság jele, annak a jele hogy nem fejeztem be a mondanivalómat, a mondatok hangsúlyos részénél is jellemzően felvisszük az intonációt, stb.

Sajnos aki magyar intonációt használ az angolban az úgy tűnik egy anyanyelvi angol számára mintha unatkozna, vagy nem szimpatizálna a beszélgetőtársával, stb. Természetesen az angol anyanyelvűek tudják hogy ha valaki nem angol anyanyelvi akkor azért beszél így.