Ebben a cikkben szemügyre vesszük az angol igeidők egyik legzavarosabb csoportját, a jövőidejű igeidő formákat.

Nagyon sok problémát okoz a diákoknak hogy az angol jövőidő a legkevésbé matematikai pontosságú, és „összevissza” használunk mindenféle kifejezési formáját a jövőidőt kifejezve.

Kezdjük az alapszabályokkal: azt mindenki tudja hogy a going to kifejezést akkor használjuk ha olyan jövőbeli cselekményről beszélünk ami egy tervnek a része.

Ennek egy erősebb formája az amikor sima folyamatos jelenben fogalmazunk meg egy mondatot, ebben az esetben a nemcsak hogy elterveztünk valamit, de a cselekmény körülményei már „le vannak szervezve”. Tehát ha egy nyaralásra megyünk és már megvettük a repülőjegyet és a szállást, stb, és minden fix akkor ezt a folyamatos jelennel tudjuk közölni.

Ezen kívül van a will segédige amivel az egyéb jövőbeli jelentéseket tudjuk kifejezni. Ezek pl. az ígéretek, spontán döntések, előrejelzések, és stb.

Kicsit magasabb szinten létezik a present perfect future, tehát present perfect a jövőben, amikor azt akarjuk kifejezni hogy valamilyen cselekmény egy jövőbeli időben már be lesz fejezve és a future continuous, amellyel kifejezhetjük azt hogy szerintünk milyen cselekmény lesz éppen folyamatban egy jövőbeli időpontban, a képzeletünkben (természetesen).

Amit tudnunk kell azonban hogy ezeknek a használata a való életben nem matematikai pontosságú. Tehát átfolynak egymásba és gyakrana használjuk egyiket a másik helyett. Például az amerikai angolban van egy tendencia arra hogy sok esetben a going to-t használjuk akkor is ha a brit angolban a sima jelennel vagy a will segédigével fejeznénk ki ugyanazt.

Egy másik példa arra hogy nem szabad matematikai pontosságúnak kezelni a jövőidő szabályait az a folyamatos jövőidő használata és a tendencia arra hogy más jövőbeli igeidőket ok nélkül ezzel fejezzük ki.

Tehát például ha egy tanár leül egy tanteremben és elkezdi az órát akkor nagy eséllyel azt fogja mondani hogy „today we are going to be talking about” vagy „will be talking about”.

Más példákat is lehetne mondani de ezekből is látszik annak a fontossága hogy ne álljunk úgy ezekhez az igeidőkhöz mintha egy matematikai rendszer lenne.