Egy olyan problémára szeretném felhívni a figyelmet amiről kevesen beszélnek és ez a standardizáció az angol oktatásban, és azon belül főleg a magán angoltanárok területén tapasztalható teljes bizonytalanság.

Azt lehet elmondani hogy el vagyunk árasztva angoltanárokkal. Egy gyors google keresés után már láthatjuk hogy Dunát lehetne rekeszteni a tanár gyűjtő oldalakkal és a Facebookon meg a video tartalmat gyártó mosolygó, valamilyen aranyos monológot mondó magán tanárokkal.

De valójában milyen lehet a felkészültsége ezeknek? Az igazság az hogy semmilyen módon nem tudhatjuk meg ezeknek a „szakembereknek” a felkészültségét. Az egyetlen mód az ha rész veszünk egy órán és felmérjük a szakmai szempontok alapján. Sajnos azt hozzátenném ezen a ponton hogy sokan az leendő ügyfelek közül nincsenek tisztában a szakmai szempontokkal.

És ez nem is baj, ezért lenne szükség a standardizációra. Tehát ha részt is veszünk egy próba órán, akkor is a legtöbb ügyfél csak úgy méri fel a leendő tanárt hogy emberileg, vagy a személyisége szimpatikus-e, egyezik-e a világnézetünk, és hasonló szempontok.

Az igazság viszont sajnos az, hogy ennek a sok-sok tanárnak a minősége rendkívül hullámzó.

Beszélhetünk először is a nyelvtudásról például. El lehet mondani hogy nagyon sok tanárnak nyelvi hiányosságai vannak és B1 szint felett hátrányunkra válhat hogy tőlük tanulunk. Sajnos a nyelvi szinten nem nagyon tudják sokan felmérni, ezt csak egy magas nyelvi szintű megfigyelő tudja végrehajtani, és hát nyelvtanárhoz pont azért megyünk mert nem vagyunk azon.

A másik az hogy a tanár követi-e a modern tudományos standardokat az oktatási metodológiával kapcsolatban. Elég nagy esély van rá hogy nem. Tehát simán lehet az hogy nem beszéltet eleget a tanár, vagy éppen ellenkezőleg, az óra csak egy szabad beszélgetésből áll.

Azt el lehet mondani hogy néha lehet szabadon beszélgetni, de alapvetően ha nem vezetünk be ismeretlen nyelvtant vagy szókincset egy angolórán akkor a tanuló soha nem fog magától új nyelvtani eszközöket, szókincset használni.