A cockney akcentus egy viszonylag alacsony társadalmi osztályú, iskolázatlan akcentusnak számít Angliában. Főleg Londonban és a környékén beszéli a munkásosztály.

Nézzük meg mik a jellegzetességei. Természetesen az egyik legviccesebb jellegzetessége a T-glottalizáció, ami egy nyelvészeti kifejezés arra a jelenségre hogy a T hangoz nem mondják ki ennek az akcentusnak a beszélői, hanem helyette egyfajta torok zárást alkalmaznak ami ahhoz hasonlatos mintha nyelnénk egyet.

Erről nagyon sok kifigurázó videót is találhatunk pl. a YouTube-on ahol kiparodizálják ezt a jelenséget. Például ahogy egy cockney beszélő kér egy üveg vizet, és a „bottle of water” helyett azt mondja „bo’o o wo’a”. Természetesen a t-glottalizáció más dialektusokban is megtalálható az angolban, de nem ilyen extrém módon. Pl. az amerikai angolban az N hang előtt jellemzően alkalmazzuk. Pl. a mountain szót sokan t nélkül ejtenék.

De talán el lehet mondani hogy az amerikai angolban nincs annyira stigmatizálva ez a jelenség mint a briteknél.

Még egy nagyon vicces jellemzője a cockney angolnak hogy a TH hangból F hang lesz bizonyos esetekben. Pl. az amerikai math szóból „maffs” lesz szó szerint. Az s a végén jellezmő általános minden brit dialektusra de plusz még a th-t is lecserélik f-re a cockneyban.

Ugyancsak kicsit mosolyt csal az arcunkra, ha mi magunk nem vagyunk cockney „anyanyelvűek” az a jelenség hogy a H hangokat sok esetben nem mondják ki. Pl. home szót egyszerűen ome-nak mondaná egy cockney beszélő.

Sőt, mi több, még nagyon sok helyen a L hangokat sem mondják ki. Mondhatnánk ugye hogy ez már túlzás, és akkor hogy értik meg egymást ha semmilyen hangot nem mondanak ki. Való igaz, a cockney szerintem az egyik legnehezebb angol akcentus egy angol tanulónak ha rangsorolni szeretnénk az akcentusokat a megértési nehézség alapján.

Nyelvtan

És végezetül nézzünk egy két nyelvtani sajátosságot. A cockney beszélők nem használják a „my” személyes névmást hanem helyette a „me” szó szerepel. Tehát pl. ez egy teljesen jó mondat lenne: „has anyone seen me pen?”. A my azért beugrik kivételesen ha hangsúlyozzuk hogy valami az enyém.

A cockney használja az „ain’t” kifejezést és a dupla tagadást is (hasonlóan a fekete angolhoz).