Ebben a cikkben a személyes névmásokra vonatkozó szabályokat vesszük sorra.

Az első kérdés hogy melyik személyes névmást használjak ha általában beszélünk, mint pl. ahogy a magyarban mondjuk amikor általános tanácsot akarunk adni hogy: vigyázzunk nehogy megfázzunk tehát a többes szám első személyt használjuk.

Sokan nem tudják de az angolban a „you” névmást használjuk erre a célra. Tehát ha azt akarjuk mondani pl. hogy „az ember soha nem tudhatja mi fog történni”, az angolban valahogy így hangzana: „you never know what’s gonna happen”.

Viszont tudni kell hogy ennek van egy formálisabb megfelelője, ha egy formális szituációhoz illő nyelvezetet szeretnénk használni. Ilyen estben a „one” névmás az amit preferálunk. A ragozás egyes szám harmadik személy ilyenkor.

A harmadik lehetőség a magyaros „mi” vagyis „we” használata, ami szintén kicsit formálisabbnak hangzik, és az utolsó lehetőség meg a they, them használata, ami jelölhet általános aspektust vagy használhatjuk egy emberre is nemtől függetlenül. Pl. „if someone knocks tell them i’m busy”, vagyis ha valaki kopog akkor mondd meg neki hogy elfoglalt vagyok.

Reflexív névmások

A következő téma a reflexív névmások. Ezeket akkor használjuk amikor az alanya és a tárgy egy mondatnak ugyanaz. Pl. He considers himself smart. Vagyis, okosnak gondolja magát. Azt tudni kell hogy az angolban néhány ige nem reflexív, ami más nyelvben az lehet. Pl. he shaved. Vagyis megborotválkozott. Tehát se a magyarban se az angolban nem reflexív borotválkozás. Nem azt mondjuk hogy he shaved himself.

A reflexív névmást arra is használjuk hogy kifejezzük azt hogy valamit elvégeztünk amihez nem vettünk igénybe segítséget. Pl. I made this dish myself. Ezt a receptet én magam készítettem el, tehát nem rendeltem ételt vagy nem más csinálta meg nekem.

Végezetül az each other és a one another névmások pedig arra valók hogy azt fejezzük ki hogy egy cselekvést két részvevő mindkét irányba végrehajtja. We helped each other. Vagyis segítettük egymást.